Maglódi Torna Club

Két hét kényszerszünet után újra mérkőzést játszhatott felnőtt nagypályás labdarúgó együttesünk. A 13. fordulóból elhalasztott, Pécel elleni találkozóra került sor Tápiószentmártonban. Ellenfelünk játékstílusa, kellemetlen meglepetést is okozhatott volna, de szerencsére jól kezdtük a találkozót: kicsit több mint félóra elteltével kétgólos előnybe kerültünk. A magabiztos vezetés tudatában nyugodtan játszhattunk volna, de ez esetünkben inkább könnyelműséget szült. Egy eladott labda után szünet előtt szépített a Pécel, így újra nyílttá vált a találkozó. A fordulást követően Halász révén újra két gólos lett a különbség, ráadásul a péceli kapust ki is állították, ám egy védelmi hibánkat követően újra egy gólra zárkózott a "hazai" csapat. A találkozó végéig már nagyobb koncentrációval játszottunk, így végül újabb gólt szerezve fontos győzelmet arattunk és újra a tabella élére álltunk. A szombati, kismarosi találkozónk tétje az őszi bajnoki cím.

Felnőtt együttesünk továbbra is őrzi több mint egy éves hazai veretlenségét de most csak egy ponttal tudtuk gyarapítani eddig megszerzett pontjaink számát. Hiába domináltunk mi a találkozó nagy részében, az Ecser csapatának kevesebb lehetőség is elég volt a döntetlenhez.

Első csapatunkkal, tétmeccsen, majd negyed évszázad után találkoztunk újra nyugati szomszédunkkal. Nem is csoda, hogy a szokásosnál nagyobb várakozás előzte meg a találkozót. Szép számú vendég szurkoló érkezett az összecsapásra, akik jól megfértek a lelátón drukkereinkkel. Sportszerű buzdítás közepette zajlott le a fordulatos mérkőzés, ahol elmondhatjuk, hogy értékes pontokat veszítettünk. Ha röviden összeszeretnénk foglalni a látottakat, elmondhatjuk, hogy jól kezdtünk, de az Ecser, egy átlövés után első helyzetéből megszerezte a vezetést. Hátrányba került csapatunk elkezdetett kapkodni, az edző által kért taktikai utasításokat nem tartották be a játékosok. Nagy nehézségek árán, de végül sikerült az egyenlítés még a félidő előtt. A szünet után nagy lendülettel kezdtünk, a vezetés is sikerült megszereznünk, majd meccslabdánk is volt, de üres kapura három méterről sem sikerült betalálnunk, igaz az utolsó pillanatban felpattant a labda ez érkező Pintér András előtt. A kihagyott helyzet végül sokba került, hiszen a vendégek egy szöglet után mattolni tudták a védelmünket, mely után már nem tudtuk megújulni és feltörni ellenfelünk védelmét. Nem történt tragédia, őszi szereplésünk így is várakozáson felüli, viszont ébresztőleg hathat, hogy a győzelemért bizony nagyobb koncentrációval kell majd pályára lépnünk későbbiekben. Legközelebb az északi szomszédunk, vagyis a Pécel ellen.

Az elmúlt hetek eredményeit tekintve bizakodhattunk az Isaszeg elleni találkozó előtt, hiszen ellenfelünk mostanában nem sok pontot szerzett, viszont a játékosállományát tekintve jobb, mint amit eddigi eredményei mutatnak. Nem becsültük le ellenfelünket, kellő összpontosítással vetettük bele magunkat a mérkőzése, ami Hevesi révén hamar góllá is érett, ám gól nem igazán tett jót a játékunknak. Nagyon sok hibát követtünk el, kapkodtunk, ami persze ellenfelünknek kedvezett, többször jutottak el kapunkig, nem egy esetben csak a szerencsén, vagy Schritt Martinon múlott, hogy nem lett egyenlítés a részükről. Az első félidő végéhez közeledve aztán egyre többször lehetett tudatosságot felfedezni a játékunkban, felépített támadásokat vezettünk, és miután ez jó helyzetkihasználással is társult, négy gólos előnnyel mehettünk szünetre.

A második felvonást is tompán kezdtük, de a biztos vezetés tudatában nem volt rajtunk akkora nyomás. Ekkor is volt egy jobb periódusunk, amikor újabb két gólt szereztünk, viszont találkozó utolsó negyedórájában újra az Isaszeg volt a veszélyesebb. Szerencsénk volt, hogy egy rosszabb szériában játszó csapattal találkoztunk, így a visszafogott teljesítményünk is elég volt egy nagyarányú győzelemhez, de láthatjuk a tabellát... Egy percre sem hagyhat alább a koncentráció, folyamatosan élesnek kell lennünk, ha az első helyen szeretnénk maradni.

Az eddigi eredmények alapján mindenképpen rangadóra készülhetett felnőtt csapatunk a Pomáz vendégeként. Mindkét csapat veretlen őszt produkált eddig és érthetően egyik sem szerette volna ha ezen a héten szakad meg jó sorozata. Nem is szakadt meg, mi ugyan az eddig makulátlan teljesítményünknek búcsút inthettünk, de az első helyet továbbra is őrizzük.

Jól kezdtük a találkozót, kezdeményezőbben játszottunk, egy esetben a felsőlécet is eltaláltuk, majd az első húsz perc után a hazaiak tűntek aktívabbnak. A félidő hajrája viszont egyértelműen újra a miénk volt. A 42. percben ugyan egy ziccert hibáztunk, de az utolsó minutumban Sándli Márk fejjel bevette a Pomáz kapuját, így előnnyel vonulhattunk pihenőre. Sajnos a szünet után kicsit belealudtunk a találkozóba, amit a hazaiak ki is használtak és Faragó fejesével egyenlíteni tudtak. A gól szerencsére ébresztőt fújt és újra támadóbb focit mutattunk. Ellenfelünk nem sokszor tudott a kapunkig eljutni, kicsit úgy is tűnt mintha elégedettek lennének az egy ponttal és inkább azt őrizték. Mi nyerni szerettünk volna, támadtunk is, de a befejezések nem sikerültek, így meg kell elégednünk, az egyébként nagyon értékes egy ponttal.