Maglódi Torna Club

Múlt héten szombaton több jó egyéni teljesítménynek is köszönhetően újra győzelemet ünnepelhetett felnőtt csapatunk.  Herédi Attila vezetőedzőnk a megye labdarúgásával foglalkozó Sportszeletnek adott értékelésében több játékosunknak is jó osztályzatot adott, így nem túl meglepő, hogy ketten a hét válogatottjába is bekerültek.  Oroszi Benjamin és Dencz Dávid (képünkön) nem véletlenül részesültek eme megtiszteltetésben, hiszen mind a ketten góllal járultak hozzá a győzelemünkhöz. Antalicz Ádám a második, tehát a győztes gólt szerző Dencz Dáviddal készített interjút, ami az alábbiakban olvashatnak.

Nem sok babár termett az idei szezonban az NB III, Közép-csoportjában a Maglód csapatának, a Pest megyei alakulat ugyanis ,,kibérelte” magának a tabella utolsó helyét és már biztos kieső. Ennek ellenére a múlt hétvégén megrázták magukat Herédi Attila tanítványai, és az Orosháza ellen megszerezték szezonbeli második sikerüket. A győztes gólt a 23 éves Dencz Dávid szerezte, vele beszélgettünk.

– Csupán a második győzelmüket aratták a szezonban, pedig a tavaszi nyitány ennél sikeresebb félévre engedett következtetni...

– Nagy változások történtek a télen a csapatnál, az edzői stáb és a játékoskeret is alaposan kicserélődött, többek között ekkor érkeztem én is Maglódra – kezdte beszélgetésünket Dencz Dávid. – Mindenkit megleptünk a Kozármisleny legyőzésével, még saját magunkat is, és valóban bíztunk benne, hogy sikeresebb idény várhat ránk. Bár játékban szinte mindenkivel felvettük a harcot, sajnos az eredmények nem minket igazoltak.

– Múlt hétvégén az Orosháza ellen megérdemelt volt a diadal?

– Már az előző két fordulóban is minden esélyünk megvolt a győzelemre, de elkerülhető hibák után buta gólokat kaptunk, így a Monor és a Videoton II. ellen még elmaradt a meglepetés. Most viszont már a melegítésnél éreztem a csapaton, hogy nyerni fogunk, a mérkőzésen pedig nem adtunk esélyt a vendégeknek.

– A három pont ellenére a kiesésük eldőlt, nem lehet könnyű ezzel a tudattal hétről hétre pályára lépni...

– Nyilván nem túl jó érzés, hiszen labdarúgóként mindig a legjobb eredményre törekszik az ember, viszont rajtunk már az sem segíthet, ha az összes hátralévő meccsünket megnyernénk. Ettől függetlenül van pozitív oldala is a dolognak, rajtunk ugyanis már nincs nyomás, sem eredménykényszer, felszabadultan játszhatunk, így okozhatunk még kellemetlen perceket a riválisoknak.

– Miben látja a sikertelenségük legfőbb okát?

– A támadójátékunk hagy némi kívánnivalót maga után, ezt sajnos a kevés rúgott gólunk is bizonyítja, valamiért a kapu előtt a kulcsszituációknál rendre rossz döntéseket hoztunk. A szerencsével is hadilábon állunk, rengeteg kapufát lőttünk, ahonnan kifelé és nem befelé pattant a labda, hátul viszont többször pechünk volt, elég, ha csak a Baja elleni öngólunkat említem... Voltak hiányzóink és eltiltottjaink is, akiknek nem tudtuk megoldani a pótlását, ez is közrejátszott a gyengébb eredményekben. Bízom benne, hogy a hajrára változik majd a tendencia.

– Igazán nagy vereségbe csak egyszer-egyszer szaladtak bele, általában kiélezett meccseken kaptak ki. Nem volt esély, hogy néha a maguk javára billentsék az összecsapásokat?

– Dehogynem, rengeteg sanszunk volt, de az előző válaszomban kifejtettem, hogy sajnos nem tudtunk élni a kínálkozó lehetőségekkel. Véleményem szerint nem reális a tabella, akkora különbség, amennyivel le vagyunk szakadva a mezőnytől, egyáltalán nincs köztünk és a többi csapat között.

– Ahogyan az elején ön is említette, télen érkezett a csapathoz, milyen megfontolásból?

– Ezt megelőzően külföldön futballoztam, méghozzá Németország egyik alsóbb osztályában, télen azonban hazatértem, és úgy volt, hogy Veresegyházán folytatom a pályafutásomat. A maglódiak azonban megkerestek, elmentem néhány edzésre és végül őket választottam. Nem titok, főként az edzőnk, Herédi Atilla személyének volt betudható a döntésem, akiről nagyon sok jót hallottam és szerettem volna vele együtt dolgozni, szerencsére nem kellett csalatkoznom.

– Hosszú a lista, ha eddigi csapatait szeretnénk felsorolni. Minek köszönhető ez a vándorlás?

– Szerintem azért nem vagyok akkora vándormadár, jó néhány ismerősöm van, aki sokkal több helyen megfordult már, mint én. Rákospalotai nevelés vagyok, onnan kerültem Pápára, aztán játszottam Monoron, Cegléden, Veresegyházon, Németországban és most Maglódon. Mindig azt tartottam egyébként szem előtt, hogy a fejlődésem szempontjából mi a legjobb nekem, ezért ha úgy éreztem, mennem kell, nem tétováztam.

– Mennyire tervez hosszú távra jelenlegi állomáshelyén?

– Szeretnék még magasabb szinten futballozni, de jelenleg nagyon jól érzem magam Maglódon, remek a társaság, és úgy érzem, hogy szakmailag is megfelelő az, amit kapok. Egyelőre nem gondolkozom a váltáson, de bármi megtörténhet a nyáron, így hosszú távú tervekről felesleges lenne beszélni. – Dunaharasztiba látogatnak a hétvégén, ami nem ígérkezik éppenséggel könnyű túrának. – Valóban nem, hiszen a ’Haraszti érezhetően elkapta a fonalat az utóbbi időben, ettől függetlenül szó sincs arról, hogy feltartott kézzel futnánk ki ellenük a pályára. A Monorral legutóbb döntetlent játszottak, ellenük mi is remekül helytálltunk, sőt a második félidőben gyakorlatilag egykapuztunk, ebből kiindulva most sincs félnivalónk.

(forrás: Sportszelet újság, szerző: Antalics Ádám)

A 25. forduló válogatottja:

V. Changeliya (Rákospalotai EAC) 7 – Erős G. (Bp. Honvéd II.) 7, Mészáros A. (Monor) 6, W. Electo (Dabas) 8 – Oroszi B. (Maglód) 7, Sipeki I. (Veresegyház) 7, Túri D. (Erzsébeti SMTK) 8, Dencz D. (Maglód) 7, Nagy I. (Rákospalotai EAC) 7 – Mészáros D. (Dunaharaszti) 7, Bukovec J. (Erzsébeti SMTK) 7.