"Gőzmozdonnyal nem lehet a gyorsvonatot utolérni..."
A távozó Bajor Tiborral Horváth M. Attila készített interjút a www.fociakobon.cafeblog.hu-ra
Bajor Tibort Herédi Attila váltotta az NB III, Közép-csoportjában a kiesés elöl menekülő Maglódi TC kispadján. A távozó szakember honlapunknak részletesen beszélt az elmúlt félév tanulságairól.
– Aki ismeri, az pontosan tudja, hogy sajátos stílusa van, amit vagy kedvelni vagy nem kedvelni lehet, középút nincs. Mit tapasztalt, Maglódon az ősszel melyik „tábor” gyarapodott?
– Ebben a félévben rengeteg kompromisszumot kötöttem – felelte Bajor Tibor, a Maglód volt edzője. – A feltételek kényszerítettek rá erre. Ezen változtattam volna januártól, mert láttam az alagút végét. Már egy alapról indultam volna a saját keretemmel, nem egy, majd harmincfős bő kerettel, amit örököltem. Tudomásul kell venni, a környékünkön több alsóbb osztályú csapatnál jobb gazdasági feltételek vannak, mint jelenleg Maglódon. Ez nem panasz, ez tény. Itt egy baráti társaságból kellett volna eredményes csapatot csinálni. Szerintem ez nagyon ritkán jön össze, egy sikeres csapatból viszont könnyebb baráti társaságot kialakítani. Továbbra is hiszem, egy új edzőnek két- vagy három átigazolási szezon kell. Ezeket lehet természetesen másképp is látni. Volt erre is példa. Menesztésem körülménye is beleillett ebbe.
– Amennyiben?
– Nem az utolsó forduló után köszönték meg, hanem a két ünnep között. Zajlott az ünnepi „háttérzene”. Nem részletezem, de aki a sorok között akar olvasni, az rálát a „családiasság” előnyeire, hátrányaira. (2013 őszén Baranyai Pál volt az edző, a csapatkapitány Weisz Tamás. 2014 tavaszán Gálvölgyi István négy mérkőzésen ült a padon, utána a Baranyai Pál, Weisz Tamás kettős irányította a csapatot. 2014 őszén, december 29-ig Bajor Tibor volt a tréner, míg 2015 tavaszán Herédi Attila munkáját Weisz Tamás segíti, a közvetlen utánpótlás pedig Baranyai Pál felügyelete alatt lesz – a szerző.) Ennek az áldozatai voltunk Gálvölgyi Istvánnal együtt, aki 2014-ben, az év elején volt az együttes trénere. Ő nálam sikeresebb edzői múlttal rendelkezik, így mindenképpen sikernek könyvelem el, hogy fél évig irányítani tudtam az együttest. Nekem jó dolognak tűnt, amikor két NB I-es múlttal rendelkező kolléga is megdicsérte a csapatom szervezettségét. Látszott, mélyről indultunk és az irány, hogy merre haladunk. A keret azért meghatározta ennek a folyamatnak a sebességét.
– Megmenthető, benn tartható a Maglód?
– Maglódon a klubot kell megmenteni, utána menthető a labdarúgás is. Tavaly mindenki elhagyta a süllyedő hajót. Idén nem fogják, ha felkérés érkezik, akkor benn tud maradni az egyesület, és utána már jól fog szerepelni. Szerintem tavasszal is már minimum öt-hat győzelem várható, mert van alap, amire lehet építeni. Az eredmények alapján már reális esélye nincs a Maglódnak, viszont a Baját szerintem simán, gond nélkül meg fogja előzni. Herédi Attilának sok sikert kívánok, szerintem sikeres is lesz.
– Mindettől függetlenül gratulálok, kívülről nézve a maximumot hozta ki a társaságból, és ha van még két-három rutinos labdarúgója, valahol a középmezőnyben tanyáznának.
– Tulajdonképpen a két-három rutinos labdarúgóm megvolt, inkább a két-három igazi futballistát, az egyéniségeket hiányoltam, akik húzták volna a többit. Előrefelé bátortalanok voltunk, egy az egyben keveset vállaltunk, ezért is a vártnál kevesebb létszámfölényt tudtunk kialakítani. Aztán ahogy telt az idő, fogyott az önbizalom, kevés volt a sikerélmény. Ez főleg hazai pályán volt érezhető. Amikor öt mérkőzésen négy döntetlent értünk el, iszonyatosan nagy pechszériánk volt. Ha akkor kicsit szerencsésebbek, ügyesebbek vagyunk, másképp néznénk most ki. Amennyiben meglettek volna a megfelelő húzóemberek az előre játékunkban, akkor szebb lenne a telünk.
– Azt nyilatkozta a maglodtc.hu oldalnak, hogy alkudozni kellett a heti kettő-négy edzésért. Nem gondolta egy pillanatig sem, hogy hagyja a csudába az egészet? Hiszen újonc NB III-as edzőként így még nagyobb volt a megégés esélye. Ergo hiába bizonyított Pest megyében, Pécelen vagy Hernádon, ott azért többé-kevésbé az ideális penzumot teljesítették a játékosok, pedig az nem NB-s szint volt.
– Nem jutott eszembe, most sem jut. Ez is akkor esett le, amikor megismertem az ellenfeleket. Több játékosomon éreztem, lebecsülte az osztályt, ezért kevesebbet edzett a kelleténél. Kevés futballistánk maradt tavalyról, így kompromisszumokat kellett kötni a játékosokkal. A szezon megmutatta, gőzmozdonnyal nem lehet a gyorsvonatot utolérni. Nézze vissza, hány mérkőzést vesztettünk el az első és a második félidő végén. Ezek fizikális és mentális, fejbeli vereségek is egyben. Egyik elvem, ha lehet, ne adjak előnyt ellenfelemnek. Az NB III-ban edzeni kell, ha nem akarsz, akkor lejjebb kell menni, de sokan elfelejtik, hogy járásban is akkora a pálya, mint az NB I-ben.
– Ettől még a megye-kettő után nyilván nem ugyanaz edzősködni az NB III-ban, ami még akkor is igaz, ha játékosként megjárta ezt az osztályt. Éreztették a kollégái bármivel és bárhogyan, hogy újonc a harmadik vonalban?
– Teljesen más. Nagyon örültem, hogy visszakerültem a labdarúgás igazi vérkeringésébe. Nem éreztem, hogy másképp kezeltek volna. Sok fiatal, tehetséges kolléga dolgozik a harmadik vonalban. Az idősebbeken sem láttam, hogy másképp kezelnék a fiatalabbakat, pedig voltam sok meccsen nézőként is. Az látszott, hogy az azonos régiókban lakó edzők szinte baráti viszonyban vannak, gondolom, a játékos múltjuk miatt is. Úgy vélem, a megyében is vannak jó edzők, nem csak feljebb.
– Volt, amit tudott hasznosítani abból, amit Pécelen vagy Hernádon átadott a labdarúgóinak?
– A labda itt is, ott is gömbölyű és a pálya mérete is hasonló. Bárhol dolgoztam, mindig próbáltam NB-s szintű edzéseket, edzésmódszereket alkalmazni. A játékosok visszajelzéseiből azt láttam, hogy vevők az elképzeléseimre. Abban hiszek, ha az edzésen begyakorlod, a meccsen is sikerülni fog. Ha hiszi, ha nem, ami furcsa volt, az a játékos kifogások, miért nem jön a játékos edzésre? Ez szerintem országos és nem megyei, illetve NB-s jelenség. Kis pénz, kis foci. Apró kifogás és nem jönnek tréningezni. Van azért az a pénz, ahol nagyobb kifogások kellenek, mi sajnos nem ebben a kategóriában voltunk. Alázat kell a focihoz a pénz mellett, csak sokan ezt teljesen másképp értelmezik, pedig ez még nem profi osztály. Mindenki csak kérni akar, háttér nélkül.
– Nagyjából erre számított a színvonallal kapcsolatban? Van olyan társulat, amelyiknek különösen tetszett a játéka a mezőny tagjai közül?
– Belülről más. Kívülről nem tűnik nagy ugrásnak, de olyan, mint amikor a fiatal játékos már felnőttnek érzi magát, de nem érti még, miért nem tudja átjátszani a rutinos védőt? Sokkal nagyobb az iram, a munka, mint lejjebb.
Egy megye-kettes játékos is fel tudja magát szívni egy-egy meccsre, de nem képes fél évig jól teljesíteni. Fejben, fizikálisan elfárad hosszútávon, ez különbözteti meg az NB-t a megyétől. Voltak kimondottan játszó csapatok, nekem a SZEOL játéka tetszett a legjobban, nagyon jó focit játszottak. Igaz, volt olyan futballistájuk, aki előző évben még az NB I-ben játszott. Nagyon kiegyensúlyozott a mezőny, bárki megverheti az aktuális ellenfelét, ebből a szempontból mi sem vagyunk kivételek, sőt, a Baja sem. Több a rakkolós, melósabb csapat, mint azt vártam.
– Komolyan kérdezem: ha megcsináltatja a sportorvosiját és kiváltja a játékengedélyét, nem tudott volna segíteni a Maglódnak? Mindezt csak azért vetem fel, mert anno Dabason Keresztúri András be-beszállt, és az ősszel a Pest megyei I. osztályban az időközben a napokban távozó örkényi Ozsváth Ferenc és Tápiószecsőn az egykori ferencvárosi kedvenc, Balogh „Torony” Gábor is megpróbálkozott ezzel.
– Ez eszembe sem jutott. Ha erre sor került volna, akkor tényleg nagy a baj. Szerintem egyből lemondtam volna, nálam az edző ne játsszon, nem vagyok a játékos-edzőség híve. Én építeni szeretek, nem toldozni, foldozni. Ide is építeni jöttem, de ahhoz idő kellett volna és kis szerencsefaktor. A keretünk összeállításánál sok szempontot figyelembe vettünk. Ki kellett állni az U21-nek is, tehát kellettek a fiatalok nagyon, így igazolnom kellett a Baranyai Pál-Filácz Imre kettős csapatába is. Szűk harmincas keretet tettek alám, például a blasz-háromból és a megyei utolsó helyezettből is kellett igazolni, és több játékosnak féléves kihagyása is volt. A három rutinos labdarúgómat leszámítva, nekem szinte egyedül több NB-s meccsem volt, mint az egész keretnek összesen. Akkor mindenki tudomásul vette a keret erősségét, a szezon végére várták a csodát, mert már szorosak voltak a mérkőzések. Sajnos az ősszel hat-hét játékos leállt, egyszerűen kiégtek a futball iránt, nem miattam, hanem az életkörülményeik, a munkalehetőségeik miatt. Nekem ebből szinte az jött le, sokan nem tudják augusztusban, mit is fognak csinálni szeptemberben. Ebben több kulcsembernek szánt játékos is volt, így nem véletlen az első öt forduló káosza, így fokozatosan, de későn lendültünk játékba. A védelmünket sikerült összerakni, megszervezni. A támadójátékra nem maradt idő és sajnos a játékosállomány is ezen a téren még nem volt NB III-as. Itt volt a legtöbb mérkőzéshiányos és fiatal, felnőtt szinten rutintalan labdarúgó. Ennek ellenére mégis a legrutinosabbak hagyták ki a legnagyobb ziccereket…
A cikk eredetijét ITT találja.
