Maglódi Torna Club

Legidősebb együttesünk a tavalyi aranyérem után idén is érmet szerzett. Igaz, hogy ez a mostani érem nem csillog olyan szépen, mint a másik medália, viszont ennek növeli az értékét, hogy sokkal szervezetebb bajnokságban sikerült megszereznünk. Az előző szezont után ismét elmondhatjuk, hogy sajnos csak az öregfiúk csapatunk tudott nagypályán az első háromban végezni. A Hernád ellen megvívott utolsó találkozón ha kicsit szorosabb eredménnyel is, de hoztuk a kötelező győzelmet. A góllövőlistán is vannak dobogósaink, hiszen Bíró Attila és Gál József 18-18 góljával a egyaránt a harmadik helyen áll. Viszont a Ceglédnek van egy elmaradt találkozója, ha ott Kecskeméti négy gólt tud szerezni megelőzheti őket.

Öregfiúk bajnokság, Nagykátai-csoport, 22. forduló:

MAGLÓDI TC - HERNÁD 5 - 4 (2 - 2)

Maglód, Kertész Károly Stadion

gól: Bíró A. 2, Baranyai Pál 2, Lukács Á.

Maglódi TC: Nagy Z. - Metz Gy., RAKITA G., Bodonyi S. (Lukács Á.), VARGA A. (Totika B.) - TABÁNYI T. (Németh G.), Gál J. (Papp T.), Baranyai P. (Albert I.), BÍRÓ A. (Sipos A.) - Tóth L. (Szabó G.), Merczel J.

Tabányi Pál (csapatvezető): Az utolsó mérkőzésünkön az volt a cél, hogy megtartsuk a második helyünket és, hogy mindenki játéklehetőséget kapjon. Mindez sikerült is, ugyan a vártnál szorosabb eredménnyel, de megérdemelten vertük meg a Hernád csapatát.

A tavalyi, saját szervezésű pontvadászat után mennyivel volt másabb az idei szezon?

A játékvezetők és szervezettség tekintetében mindenképpen komolyabb volt ez a bajnokság. A csapatok nagy része ugyanaz volt, mint tavaly, így a játékerőt tekintve nem sokat változott. Három csapat, a Nagykáta, a Tápiószecső és mi magasan kiemelkedtünk a mezőnyből, ami látszik a végelszámolásnál is. Véleményem szerint egyébként a miénk a legerősebb csapat, de hogy nem lehettünk elsők az két dologra vezethető vissza. Egyrész sok esetben nagyon támadó felfogásban léptünk pályára. Ment mindenki előre, amiből szereztünk is gólt szépszámban, hiszen 109 gólt termeltünk, viszont védekezni már nem akart a középpálya. Kevés védő játékosunk volt, ezért a második helyhez képest sok, 59 gólt kaptunk. A mások ok pedig az, hogy az idegenbeli mérkőzéseinkre sokan nem tudtak, vagy inkább nem akartak eljönni, ez döntően befolyásolta több összecsapás eredményét is, így végül meg kellett elégednünk az ezüstéremmel.

Hogyan ünnepli meg a csapat ezt a szép eredményt?

Terveink szerint június végén egy három csapatos tornával zárjuk az évet, ahol méltóképpen akarjuk elbúcsúztatni a szezont és valószínűleg az éremátadásra is sor kerülhet.