INTERJÚ GÁLVÖLGYI ISTVÁNNAL
Alábbiakban a Foci a köbön interjúját olvashatják Gálvölgyi Isván vezetőedzővel.
Szerző Horváth M. Attila.
Gálvölgyi István (fotó: NB3.hu)
Két év után köszönt el az FC Hatvantól. Hiába voltak eredményei a csapatnak, az edző távozott. Gálvölgyi István azonban nem maradt sokáig munka nélkül, hiszen a télen átvette a Maglód irányítását. Azt a társulatot trenírozza, amely az elmúlt hét szombatján az NB II-es Vasas otthonában szenvedett 4–3-as vereséget.
A szakember a találkozót követően hosszabb lélegzetvételű interjút adott honlapunknak, amelyben leszögezte, minden bajnoki mérkőzés létfontosságú lesz a társulat számára, hiszen a cél a bennmaradás kivívása.
– Hányszor látta a csapatot?
– Háromszor – felelte Gálvölgyi István. – Az ESMTK elleni idegenbeli- és két hazai meccset. Pesterzsébeten sima vereséget szenvedett a Maglód, esélye sem volt. Az RKSK elleni 1–1-ről annyit, hogy a második félidő jónak mondható volt, míg a Monor ellen némi szerencsével ért el 2–2-es döntetlent a csapat. A Komlóval szemben elveszített utolsó mérkőzés viszont fájó.
– Nem ijedt meg? Hiszen gyakorlatilag a guillotine alá tette a fejét.
– Maglódon igen korrektek a vezetők, akik tisztában vannak azzal, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk, ám a lehetőségeinkhez képest mindent megteszünk. Nem egyszerű. ezt ők is tudják, én is tudom. A Maglód az előző csapatom ellen nagyon sokat játszott, így tudom, hogy az itteni jó közeg.
– A keret immár teljesnek mondható?
– Még nem, vannak sérültjeink, hiszen a volt újpesti Banai Balázs és a Ceglédről érkező Oláh Máté boka-, illetve vádlisérülése után lábadozik. Csatárt még mindenképpen szeretnénk igazolni, és akkor azt hiszem, hogy minden posztra van minőségi játékosunk. Vannak olyanok közöttük, akik több poszton is használhatóak, így megvan a lehetőség, hogy tényleg jók legyünk.
– Publikus, hogy kik jöttek a télen?
– Erről hivatalosan az átigazolási szezon végén beszéljünk.
– Rendben. Arról viszont ejthetne néhány szót, miként jött a felkérés? Elvégre Hatvanban dolgozott legutóbb, márpedig az nem Pest megye.
– Azt tudni kell, hogy Pestszentlőrincen lakom, Maglód húsz kilométer, de percben is körülbelül ennyi. A tulajdonosoknál három éve már felmerült a nevem, egyszer tárgyaltam is Merczel „Tüsi” Jánossal, ám akkor másként döntöttek. Az őszi idényben három fordulóval a vége előtt megkerestek, és abban maradtunk, hogy a téltől elvállalom, meg is egyeztünk. Tudtuk, hogy sok játékost kell igazolnunk. mert bár jó futballistáink vannak, de a kor már jelentkezik. Bármennyire is nehéz, tudomásul kell vennem, hogy van, aki a munkája miatt nem tud edzeni. Márpedig nekünk ahhoz, hogy reális esélyünk legyen a bennmaradásra, fel kell vennünk a versenyt nemcsak a végén lévőkkel, hanem bravúrokat kell végrehajtanunk az élcsapatokkal szemben is. Úgyhogy november végén beszéltünk a vezetőkkel először, december elején pedig megállapodtunk, aztán január 4-én kezdtünk. Azt is tudomásul kell venni, hogy nem volt egyszerű igazolnunk, elvégre nem vagyunk olyan helyzetben, nem vagyunk nagy vonzerő, mégis érezhető, hogy jó úton vagyunk.
– Ezt láttam szombaton is. Tetszett a csapata a Vasas ellen.
– Aránylag szervezettek voltunk, de érezhető volt a két csapat közötti gyorsaságbeli különbség. Ezen a szombaton kettéosztottuk a csapatunkat, a Fáy utcában csak két cserénk volt, de a terhelés volt a cél, ezt elértük. Vannak hiányzóink és még közel két hetünk, így biztos vagyok benne, hogy erősebbek leszünk. Elég nehéz a feladatunk, hiszen jónak és egyúttal eredményesnek kell lennünk, hogy a Maglód továbbra is az NB III-ban szerepeljen.
– Matekozik? Ha igen, hány pontra van szüksége a Maglódnak?
– Huszonkettő-huszonhárom körül biztosan kell gyűjtenünk. A tapasztalat ugyanis az, hogy harminc-harminckét ponttal benn lehet maradni.
– Mentálisan egyben lesz a csapat? Mert a győzelmi kényszert nem könnyű elviselni, legalábbis amatőr ligában.
– Ez más teher. Minden meccs élethalálharc lesz, ezt pontosan tudom, hiszen Hatvanban volt ebben részem. A sikertelenség sokat rombolhat, de sulykoljuk, hogy nem az van, hogy csak győzni fog a társulat. Négy meccsből kettőt minimum nyerni kell, ez lehet a vízválasztó.
– Ennyire vonzó Pest megye? Hiszen ha csupán az elmúlt esztendőket nézem, dolgozott Százhalombattán, Dabason és most Maglódon.
– Előtte pedig Érden voltam, hiszen 1980-ban kerültem oda és 1996 decemberéig játékosként szolgáltam a klubot. Majd Százhalombattán két ciklusban, egyszer négy, egyszer két évig dolgoztam edzőként. Nem vitás, Pest erős megye.
– Ha nem akar, ne válaszoljon rá: mennyiben jó vagy rossz, hogy a Maglódon méltán ikonnak számító Baranyai Pál személyében olyan segítője van, aki az elődje? Furcsa szituáció, annyi szent.
– Persze, hogy az. Palika lemondott, ám a vezetőknek lépniük kellett. Velem megegyeztek és rám bízták, ki lesz a segítőm. Több mint tíz éve itt van, itt él, szóval… Bízom benne, hogy amit megbeszéltünk, úgy lesz. Nem fúrtam meg, hiszen lemondott, avagy ha nem én jövök, akkor érkezik más. A lényeg az, hogy jól tudunk együtt dolgozni.
– Ugye, ne kérdezzem meg, mivel lenne elégedett a szezon végén?
– Felesleges, hiszen tudja a válaszomat.
A cikk eredeti forrása: http://fociakobon.hu/ms/node/54990
További riportok:
Baranyai Pál: „Nem tehetem meg, hogy cserbenhagyom a Maglódot”
Szőke Róbert (Maglód): „Minden negatívum összejött, ami csak létezhet egy csapatnál”
Bogdán Szabolcs, aki hazatért Maglódra: „Nem akartam máshová igazolni”
Roma Gábor: „Az a fontos, hogy minél több meccs legyen a lábamban”