Maglódi Torna Club

Az új szezon első fordulójában rekkenő hőségben fogadta csapatunk a Százhalombatta együttesét. A küzdelmes és fordulatos találkozón mindkét együttesnek voltak jobb periódusai mely után igazságosnak mondható döntetlen született. Beigazolódott, amit eddig is sejtettünk, hogy ebben a csoportban jóval erősebb csapatokkal fogunk majd találkozni, mint az északiban. Mostani ellenfelünk fizikálisan fölénk nőtt, lendületes és veszélyes támadásokat vezetett és kegyetlenül kihasználta védelmi megingásainkat. Az ellenük elért döntetlen értékesnek mondható, bár úgy hogy két góllal is vezettünk mindenképpen bosszantó a pontvesztés, főleg úgy ellenfelünk egy perc alatt két gólt lőve egyenlített, majd a találkozó hajrájában kis szerencsével a győzelmet is megszerezhettük volna.

Nem a legideálisabb felkészülésen van túl első számú felnőtt csapatunk, amely most vasárnap a Százhalombatta elleni találkozóval kezdi meg az új évadot. Az előző bajnokságot a másodosztály északi csoportjának második helyén zártuk, az újat – némileg váratlanul - már a déliben kezdjük, közte egy ideig arra is volt esély, hogy megyei élvonalban indulhatunk. Edzőmérkőzéseink felemásan sikerültek, a bajnoki főpróba pedig a Pilis előrehozott bajnoki találkozója miatt végül elmaradt. Egy játékos távozott, négy ideiglenesen szünetelteti a pályafutását, míg hat játékos érkezett csapatunkhoz. Mellette idén újjáalakult tartalék csapatunk is segítség lehet a keret kialakításánál. Az elmúlt időszak tapasztalatairól és a várakozásokról Rakita Gábor edzőt kérdeztük.

A biztos második hely tudatában is talált motivációt Rakita Gábor edző az utolsó fordulóra. Egyrész szerettük volna megőrizni a bajnokságban kapott legkevesebb gólunkat, szerettük volna elérni a legalább száz rúgott gólt, illetve bíztunk benne, hogy legeredményesebb támadónk, Kolozsvári László is felülhet az északi csoport képzeletbeli gólkirályi trónjára. Jelentjük: mindegyik sikerült! Száz gól felett utoljára a 2004/2005-ös szezonban végeztünk, akkor 103-szor köszöntünk be ellenfeleink hálójába, ami mellett a mostanival megegyező, vagyis 74 pontot gyűjtött a megyei első osztályban harmadik (az első helyről egy ponttal lemaradt) helyezett csapatunk. Az azt megelőző pontvadászatban egyébként, a megyei másodosztályban élen végzett együttesünk 109 gól mellett 78 pontot szorgoskodott össze. Noha terveink voltak, de a kismarosi ehhez asszisztálni nem szeretett volna. Az első félidőben háromszor is megtréfáltak minket, de szerencsére tartottuk velük a lépést. A második félidőben aztán magasabb fokozatba kapcsolva végül minden tekintetben felülkerekedtünk lelkes ellenfelünkön. Kolozsvári László küldetése is sikerült, igaz nem is bízta a véletlenre, hiszen a találkozón mesterötöst szerezve masírozott a mesterlövészek táblázatának élére. Hogy mit hoz a jövő, majd meglátjuk. Hallani sok mindent, de konkrétumokról még korai beszélni. A lényeg a most megszerzett ezüstérem, ami igen szépen csillog még úgyis, hogy sokáig vezettük a pontvadászatot. 

Noha a bajnokság végkimenetele számunkra már eldőlt, azaz egészen biztosan a második helyen végzünk, ettől függetlenül szeretnénk jó eredményekkel befejezni a szezont. Ennek megfelelően kezdtük utolsó idegenbeli bajnokinkat is, ahol az első perctől kezdve nyomás alá helyeztük ellenfelünket, ami húsz perc alatt két gólos előnnyé érett. Onnantól kezdve viszont érthetetlen módon teljesen szétesett a játékunk. Rengeteg hiba, pontatlan passz jellemzett minket, amely az egyre inkább belelkesülő hazaiak malmára hajtotta a vizet. A váchartyániak egyre többször jutottak el kapunkig, ami után előbb szépíteni tudtak, majd a 82. percben az egyenlítést is kiharcolták. A hajrára némileg összeszedtük magunkat és az utolsó percekben, a gólkirályi címre hajtó Kolozsvári László még kétszer betalált, így nem kis nehézségek árán végül megszereztük a három pontot, igaz a játék képe alapján a hazaiak egy pontot mindenképpen megérdemeltek volna.