Maglódi Torna Club

Tovább tart felnőtt csapatunk vesszőfutása, miután fájó vereséget szenvedtünk az utolsó helyezett Tápiószecső vendégeként.

Remekül kezdtük a találkozót. Futószallagon alakítottunk ki a lehetőségeket, három (!) kapufát rúgtunk rövid idő alatt, ám betalálni valahogy mégsem sikerült. Ezután persze jött a hidegzuhany. Két pontrúgás után - hathatós közreműködésünkkel kísérve - két gólos előnyre tett szert a hazai csapat. Juhász Bertalan szabadrúgás, Varga Vince szöglet után volt eredményes. Innentől aztán futhattunk az eredmény után, ami az elmúlt időszakunkat tekintve nem sok jóval kecsegtetett. A Tápiószecső köszönte szépen, hogy gólokhoz segítettük őket és voltak annyira rutinosak, hogy előnyüket meg is őrizték. A második félidő elején, Urbán gólja után három gólos is volt a fórjuk, de Lukács Bálint legalább a becsületgólunkat megszerezte, ami sokat nem ért, miután nem utolsó gólig játszották a meccset. Lehangoló teljesítményünket követően a kieső zónába kerültünk és ugyan a mezőny nagyrészével ellentétben nekünk még két meccsünk van hátra az idén, ám félő, hogy túl nagy javulásban nem reménykedhetünk már.

Újfent csak döntetlen, szám szerint immár az ötödik ebben a szezonban, tíz mérkőzés alatt. Ezt némi sikernek is felfoghatjuk, ha azt vesszük, hogy az elmúlt két hazai találkozónkat elveszítettük, de nehéz az utolsó előtti Százhalombatta elleni eredményt jónak titulálni. Már a harmadik percben vezettünk Lukács Bálint góljának köszönhetően, de jött a szokásos forgatókönyv: kimaradnak helyzeteink, ellenfelünk egyenlít, majd ismét nem sikerül győztesként elhagyni a játékteret. Ebben a bajnokságban még nem sikerült hazai pályán bajnoki mérkőzést nyernünk és idegenben is legutóbb szeptember 15-én örülhettünk három pont megszerzésének. Kérdés: Lent vagyunk-e már a gödör alján?

Megyei első osztályban szereplő felnőtt csapatunk továbbra sem találja a sikerhez vezető utat. Az elmúlt öt, győzelem nélkül megvívott mérkőzésünk után újra csak egy pontot tudtunk szerezni, ezúttal az újonc Felsőpakony vendégeként. Noha egy középmezőnyben tanyázó csapat számára az idegenben szerzett egy pont is értékes lehet, ám előzőleg mindenképpen a verhető kategóriába soroltuk ellenfelünket. Ennek megfelelően próbáltunk játszani, kétszer is vezettünk - igaz először csak egy percig - , de a találkozó végéig mégsem tudtuk megtartani az egy gólos előnyt. A Százhalombatta elleni találkozóig mindenképpen javítanunk kell a helyzetkihasználásunkon, hiszen ziccereink megint megvoltak csak éppen kimaradtak...

Csalódást keltő eredmények után abban bíztunk, hogy a Szentendre ellen végre újabb győzelemnek örülhetünk, hiszen eddig rendre jó eredményeket értünk el ellenük mind a bajnokságban, mind a kupában, de végül újabb vereség miatt kell, hogy búsuljunk.

Nahóczky Attila nem volt könnyű helyzetben a találkozó előtt, ugyanis Poncok Csaba, Vincze László, Számpor Erik sérülés, Lukács Bálint utazás, Magyar Tamás betegség, miatt nem volt bevethető, míg Borsos Gábor bemelegítés közben sérült meg. Ettől függetlenül jól kezdtük a mérkőzést, hiszen egy kapufával vétettük észre magunkat, viszont utána három olyan helyzetet puskázott el a Szentendre, ami már-már a hihetetlen kategóriába tartozott. A lehetőségeik után felocsúdva előttünk is adódtak nagy helyzetek, de gól ezekből sem született. Arról, hogy a félidő mégse gólnélküli döntetlennel érjen véget, arról két büntető gondoskodott. Előbb, a 36. percben Lanczkor révén a vendégek voltak eredményesek, majd a 44. minutumban Kourdakis buktatásáért megítélt tizenegyes után Horváth Richárd talált a kapuba.

A 49. percben egy jól eltalált szabadrúgás után újra vendégek örülhettek, de erre válaszolni már nem tudtunk, mert a szentendrei hátsó alakzat nagyon jól lezárta a területeket előttünk. Talán jövő héten, az újonc Felsőpakony vendégeként végre sikerül bezsebelnünk a hőnáhított három pontot!