Maglódi Torna Club

Egyfelől büszkék lehetünk, hiszen csapatunk kétgólos hátrányból állt fel, viszont ha azt nézzük, hogy az ötödik percben büntetőt hibáztunk, majd egyenlítésünk után több nagy lehetőségünk is kihasználatlanul maradt, bizony keserű lehet a szánk íze.

Jól kezdtük a találkozót, majd az első harminc perc is egyértelműen a mezőnyfölényünket hozta, amiben a legnagyobb lehetőségünk a tizenegyes volt, amit Poncok Csaba a kapu bal oldala mellé lőtt. Az első félidő második felében már kiegyenlítetebb volt a játék, de veszélyes vendég helyzetek miatt ekkor sem kellett izgulnunk, inkább csak a sok szabálytalanság borzolta a kedélyeket. A szünetet megelőző öt percben újra mi domináltunk. Előbb Horváth Richárd lövését hárította bravúrral Bozsik Bence, majd két szögletünk is magában hordozta a gólszerzés lehetőségét. Gól végül nem született, így döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok.

A második játékrészt csak a vendég együttes kezdte el. Míg mi az "öltözőben ültünk" az 53. percben Zsolnai egy bal oldalról beívelt labdát fejelt a hálóba, majd az 57. minutumban egy jobb oldalról érkező beadást, ugyancsak fejjel Nyárasdi váltott gólra. A második bekapott találat után együttesünk is megérkezett a pályára és olyan offenzíva alá helyzete ellenfelünket, amit nehéz lett volna kivédekezniük. A 66. percben egy formás támadást követően Horváth Richárd pöckölte a kapus lábai között a hálóba a labdát, majd egy percre rá Poncok beadásába Pápai Dániel piszkált bele úgy, hogy az védhetetlenné váljon. A gyors egyenlítést követően kicsit nagyobb koncentrációval a vezetést is megszerezhettük volna, de ez a bravúr már nem jött össze. Az első két fordulót követően két komoly játékerőt képviselő csapat ellen is bizonyítottunk, így remélhetjük, hogy idén is bajnokság meghatározó együttesévé válunk.

Futsal csapatunk két edzőmérkőzéssel hangolt az NB 2-es bajnoki nyitányra. Előbb Gyömrőn végeztünk döntetlenre az ugyancsak másodosztályú Kecskeméttel, majd az NB 1 egyik élcsapatához a Veszprémhez látogattunk.

Nem volt más a tét a Magyar Kupa 3. selejtezőjében, mint az országos főtáblára jutás. Ennek megfelelően mind a két csapat kellően komolyan vette a találkozót, így a fejetlen, meggondoltlan játékot egyik csapat sem preferálta. Az első félidőben inkább a vendégek előtt, majd a fordulás után, főleg a nagykőrösi Treiber kiállítása után előttünk adódtak nagyobb lehetőségek. Gólt egyik fél sem tudott szerezni, így a találkozó hajrájában már érezhetően a büntetőkre hangolódtak a csapatok, amiben sokkal-sokkal koncetráltabb teljesítményt nyújtott a Nagykőrös. A vendégek minden tizenegyesüket értékesítették,  míg mi mind a négy büntetőnket pocsékul rúgtuk. Hármat volt kapusunk Szacskó László könnyedén megfogott, míg Borsos Gáboré éppen csak bevánszorgott a kapufa mellé. A továbbjutásttól sajnos elestünk, de a bajnokságban már most hétvégén visszavághatunk. Pozítívum viszont, hogy az elmúlt három tétmérkőzésen egyaránt bevehetetlennek bizonyult Nagy Csaba kapuja.

Ismét nem a legjobb előjelekkel vártuk a Szentendre elleni Magyar Kupa találkozót, hiszen volt, aki sérülés miatt nem tudott csapatunk rendelkezésére állni és voltak, akiknek még a szövetség nem tudta elkészíteni a játékengedélyét. Ettől függetlenül bizakodva vártuk a találkozót, hiszen eddig mind edzőmérkőzéseken, mind bajnokikon nyerni tudtunk a Szentendre ellen. Ezt a hazaiak is tudták, így biztos védekezésre építették a játékukat. 44 percig, Vincze László góljáig nem találtuk rést a pajzson, viszont onnantól kezdve nem volt kérdéses a továbbjutó csapat kiléte. Németh Zsolt és Poncok Csaba találatainak és a kiadós esőnek köszönhetően végül ázottan ugyan, de meggyőző különbséggel jutottunk tovább a selejtező harmadik fordulójába, ahol a Nagykőrösi Kinizsit fogadjuk. Ha sikerrel veszük az akadályt, akkor 2015 után újra a Magyar Kupa főtáblára kerülhetünk. Akkor az NB I-es Paks búcsúztatott minket az első fordulóban.