Maglódi Torna Club

Sokáig úgy tűnt bravúr győzelemmel tudjuk elfelejtettni a szerdai, Puskás Akadémia ellen elszenvedett méretes kupazakót. Ám ahogy szerdán, úgy most sem volt szerencsénk, egy fikarcnyi sem. A szép játékot cseppet sem erőltető, leginkább csak pontrúgásokkal operáló Biatorbágy ellen kétszer is vezettünk. Először a 39. percben Rajz Miklós góljával, majd a 70. percben Horváth Richárdéval -a mérkőzés hivatalos jegyzőkönyvében tévesen került rögzítésre-, de pontot sem sikerült szereznünk. A 83. percben 3-1 is lehetett volna az állás a javunkra, de nem elég, hogy elhibáztunk egy ziccert, a kontrából előbb kiegyenlített a Biatorbágy, majd a 93. percben egy szöglet után Gyepes Gábor volt eredményes, amely egyben a vereségünket jelentette. Nagyon sajnáljuk ezt a kudarcot, hiszen a játékunk alapján legalább egy pontra mindenképpen rászolgáltunk volna.

Ünnepre készült egyesületünk szerdán, hiszen ritkán tudunk tétmérkőzésen az ország első vonalából érkező csapatot fogadni. A várakozásoknak megfelelően érkeztek is a szurkolók szép számmal. A kezdősípszó felharsanásakor még hosszú sor állt a jegypénztár előtt, ám hiába a nagy várakozás, csapatunkért szorítók hamar elszomorodtak. Tizennégy perc elteltével egy lövés után megpattanó labda máris hátrányunkat jelentette. Igaz két perc múltán nekünk volt szerencsénk: büntetőt hibázott a Puskás. A következő húsz percben folyamatos nyomás volt rajtunk, de Bene Máté védései és védelmünk felszabadításai még mérkőzésben tartottak minket. Ezt követően, az addig is látszodó játék és sebességbeli különbség immár gólokban is megmutatkozott. A mérkőzésre igen erős csapattal kiálló, az NB 1-ben is remeklő gárda momentumokat sem hagyott nekünk, és a félidőre négygólos hátránnyal vonulhattunk. Sokak számára - az erőviszonyokat figyelembe véve - az is elfogadható eredménynek számított volna, ha második játékrészben is kapunk négyet. Négyet, de nem tizenegyet! A szünet utáni teljesítményünk sajnos értékelhetetlen. Tisztelet azoknak, akik legalább küzdöttek, akartak, de sajnos ők voltak kevesebben a csapatunkban. A játékosok zöme csak őrlődött, nem találta a helyét, nem tudott semmi érdemlegeset felmutatni, és így igen súlyos vereséget szenvedtünk. A cél tegnap a tisztes helytállás lett volna, de az most nem sikerült, viszont ez is mi csapatunk. El kell tudni fogadni, hogy ez most így sikerült. Most persze rossz érzés olvasni az országos sportsajtót, de egy hét múlva, vagy akár már hétvégén halványulni fog ez a rossz emlék. Örüljünk neki, hogy addig jutottunk a Magyar Kupában, mint még talán soha. Hogy újra NB1-es csapatot fogadtunk, hogy sok néző volt, azok között sok olyan, aki a szerény teljesítmény ellenére is bíztatta a csaptatot az utolsó percig. Köszönjük!

fotók: Horváth György

Míg a legutóbbi játéknapon a lányok tették le névjegyüket szép eredményekkel az U11-es pontvadászatban, most a fiúknak sikerült kiemelkedőt alkotniuk.

Szombaton a lányoknak nem jött ki a lépés az ÁMK csarnokban, ahol két vereséget szenvedtek. Másnap Érden a fiúk léptek pályára, akik a 12 találatot jegyző Kis Marci és a 10 gólig jutó Németh Levente vezérletével két győzelmet arattak. Az egyiket a szomszédvár Gyömrő ellen...

Az Üllő elleni tízgólos győzelem után a Kistarcsán is gólzáport rendeztünk. Most ugyan kaptunk három gólt, viszont többet is rúgtunk, szám szerint 13-at.